A fotó eredetileg innen!
A tortalap hozzávalói:
(23 cm átmérőjű, 16 szeletes tortához)
34 dkg aszalt szilva
6 cl rum
7 dkg őrölt dió
12 dkg vaj
12 dkg porcukor
3 tojás
14 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
1/2 csomag fahéj
1/2 citrom reszelt héja
1 csipetnyi só
1 vaníliás rúd
A marcipánkrém hozzávalói:
1,3 dl tej
4 tojás sárgája
12 dkg marcipán (1x-es)
2 dkg cukor
13 dkg tejszínhab
3 dkg főzött zselatin
A csokoládékrém hozzávalói:
1 dl tej
2 tojás sárgája
3 dkg keserű csoki
6 dkg cukor
10 dkg tejszínhab
2 dkg főzött zselatin
Főzött zselatinhoz: 2.5 dl víz, 4 dkg zselatin
Töltéshez további adalékok: házi szilvalekvár, pörkölt dió
A szilvapálinkás szirup hozzávalói:
3 cl eredeti szilvapálinka
3 cl 50%-os cukorszirup
Díszítéshez: tejszínhab, aszalt szilva, pörkölt mandula
Elkészítés:
Piskóta:
Az aszalt szilvát felkockázzuk, majd egy edénybe vizet forralunk, és mikor forr a víz, belerakjuk a szilvát, és addig hagyjuk a vízben, míg felpuhul (nem szabad megfőzni). A szilvát leszűrjük, és azonnal lehűtjük hideg vízzel.
Az elhabart tojásba belekaparjuk a vanília rúd belsejét.
A szilvát belerakjuk egy üstbe, és ráöntjük a rumot.
A vajat a porcukorral habosra keverjük (nagyon habosra), majd hozzáadjuk a tojáskeveréket, és addig keverjük (habosítjuk), míg egy nagyon könnyű krémmé nem válik.
Ha mindent a megfelelő időben, illetve hőmérsékleten csinálunk, akkor nem fog összefutni.
A kihabosított alapot ráöntjük a szilvára, majd könnyedén összekeverjük úgy, hogy közben hozzászórjuk az előre összekevert szárazanyagokat. Addig keverjük, míg egynemű nem lesz. Nem szabad túl sokáig keverni, mert nagyon tömörré válik.
A kikevert masszából három (nyersen) 34 dkg-os adagot tudunk kimérni, majd azokat egy-egy 23 cm átmérőjű sütőlapra 1 cm magasan elteríteni.
A piskótalapokat 210 °C-on 10 percig sütjük.
Ha kész, a tetejét meghintjük cukorral, majd megfordítjuk.
Marcipán alapkrém:
A tejet (2/3 részét) a cukorral felforraljuk, és fokozatosan hozzáadjuk a lereszelt marcipánokat, majd a maradék tejjel (1/3 rész) elkevert tojást. Folyamatosan keverjük, hogy ne legyen csomós, és ne égjen le. Főzés után turmixoljuk.
Csokoládé alapkrém:
A tejet (2/3 rész) a cukorral felforraljuk, majd fokozatosan (keverés közben) hozzáadjuk a kakaómasszát és a maradék tejjel (1/3 rész) összekevert tojást. Addig főzzük, míg be nem sűrűsödik. Vigyázni kell, mert könnyen leég! Főzés után turmixoljuk. Lehetőleg a betöltés előtti napon főzzük meg.
A töltelék krémek elkészítéséhez a tejszínhabot a hideg alapkrémekbe forgatjuk lazán. A zselatint áttetszőre feloldjuk kis lángon folytonos keveréssel, majd kimérjük belőle a megfelelő mennyiséget, és elkeverjük először kevés krémmel, amit a nagyobb mennyiséghez adunk.
Betöltési technológia:
A (zselatin megfőzése, és a töltőkrémek összeállítása után a) kisült piskótalapokat megkenjük a pálinkás sziruppal, majd minden lapra 5 dkg házi szilvalekvárt kenünk, és megszórjuk pörkölt finomdióval (laponként 2 dkg).
Egy lemezre rakunk egy 23 cm-es átmérőjű és 6 cm magas karikát. Azért kell karikába tölteni, mert a krémek a betöltésnél még nagyon lágyak.
A karikába helyezünk egy megkent piskótát, és a receptben megadott csokoládés krémet beletöltjük, de nem az összest, mert kell hagyni egy keveset a tetejére (kb. 3 dkg).
Egyenletesen elkenjük, majd ráhelyezzük a következő megkent piskótát, s rákenjük a bekevert marcipános krém 3/4 részét.
Erre a krémre rakjuk a harmadik piskótalapot, majd rákenjük a maradék marcipános krémet, és a félrerakott csokoládés krémmel megmárványosítjuk a felületét.
Hűtőbe tesszük, majd kb. 3 óra elteltével szeleteljük (16 szeletre), és tejszínhabbal, aszalt szilvával, valamint vágott pörkölt mandulával díszítjük.
Javaslat a töltéshez: ne keverjük be előre a krémeket csak akkor és csak azt, amit éppen töltünk!
A saját készítésű, díszítés nélküli verzióból egy szelet:
(26 cm-es formában készült, az eredeti mennyiséggel)
A recept leírását többek között itt tették közzé úgy, ahogy azt a magyar cukrászok ipartestülete a tagjainak is ajánlotta.
A mértékegységeket átírtam az egyszerűség kedvéért háziasszonyi észjárásra.
Megjegyzés:
A torta receptjét annak idején az egyik kedves olvasóm juttatta el azzal a felkéréssel, hogy ha van hozzá kedvem, készítsem el. A kedvemmel nem lett volna baj normális körülmények között, de akkoriban nálunk nem olyan volt a helyzet, hogy tortákkal tudtam volna törődni egyéb családi okok miatt.
Később vártam valami ünnepi eseményre, mert egy ilyen tortát általában csak arra készít az ember. Meg is feledkeztem róla, most azonban Attila névnapot ünnepeltünk, és ajándék gyanánt készítettem el.
Mindenkinek tetszett a torta, ízre finom volt, abban viszont egyetértettünk a vendégekkel, hogy meglehetősen tömény édesség. A fejenkénti 1 szelet adag után nem is kért senki repetát, még én sem, ami elég nagy szó…
Ebből következik, hogy jól beosztható, rendkívül gazdaságos….mondhatnám, vendéglátásra kiváló…:-)
Készítéskor a leírás folyamatát nagyon igyekeztem betartani, volt ahol sikerült, volt ahol nem. Kitérek azokra a részletekre, amik esetleg másoknál is gondot okozhatnak.
A tortalap készítésekor hiába tartottam szem előtt az intelmet, miszerint „nem szabad túl sokáig keverni, mert nagyon tömörré válik”, nálam szinte azonnal besűrűsödött a massza, nem is lett önthető, inkább nehezebben kenhető. Valószínű a kisült tészta is emiatt lett egy kissé tömörebb.
A krémek elkészítésénél az előírt zselatin mennyiségtől eltértem, csupán kb. 1.5 dkg (1 evőkanálnyi) mennyiséget használtam a fele mennyiségű vízben feloldva, azt osztottam el két részre, de így is gyorsan kötött a krém, és nem lett folyékony állagú.
Itt sem tudtam igazodni a jó tanácshoz:
„ne keverjük be előre a krémeket csak akkor és csak azt, amit éppen töltünk!”
Ezt elég nehéz lett volna betartani, hiszen a tetejét is a maradék krémmel kellett volna márványosítani. Mégpedig úgy, hogy a marcipánkrémmel beborítjuk, és a csokoládékrémből rácsorgatunk, amelyet kissé széthúzunk, hogy márványos legyen a felület.
Így aztán örültem, hogy megtölthettem a tortát a két krémmel, nehezen volt kenhető.
Külső bevonathoz további 2 dl tejszínhabot használtam fel, és nem bajlódtam a díszítéssel, sem türelmem, sem időm nem volt már hozzá. Volt némi darabolt dióm az oldalára, a tetejére pedig szeletelt mandula került.
A pálinkás öntözéshez annyit, hogy nálam előző nap készült el a torta, másnap szolgáltam fel, azonban meglehetősen erős volt még akkor a pálinka illata, csak harmadnapra érlelődtek úgy össze ezek az ízek, hogy nem lehetett már külön kiérezni a pálinkát.
Jó volt, finom volt, ám ha szavazni lehet, akkor inkább a Pándi meggytorta mellett maradok, már kétszer is elkészült közkívánatra, mindenki nagy-nagy megelégedésére.
A maradék 6 db tojásfehérje okos felhasználásához itt lehet körültekintgetni!
