Tengerésztorta

A torta azért lett tengerész-torta, mert olyan személynek készült ajándékba, aki életének nagy részét a tengeren töltette.
Első lépésként kerestem és találtam egy alkalmas fotót, és készíttettem róla egy ehető, színes ostyaképet, ez lett a torta teteje.
Második lépésként készítettem egy kisméretű, 17 cm átmérőjű, kb. 7 cm magas kupolatortát. Ezt a kis tortát beépítettem egy nagyobb tortába (26 cm átmérőjű). Hát nem mondom, súlya is lett, magassága is, de rendesen.

Hozzávalók:

1 db sárga 5 tojásos piskóta tortalap, gáztepsi méretű
1 db 5 tojásos kakaós, kerek tortalap 26 cm átmérőjű (két egyforma lapra szelve)

4 evőkanál rum
1 dl tej
1 tojás
15 dkg porcukor
2 evőkanál kakaópor
1 dl kávé (neszkávé)
10 dkg vaj
5 dkg durvára vagdalt, pirított dió
5dkg mazsola
5 dkg lekvár

Krém:

6 dl tejszín (nálam „Hulala” növényi hab)
5 dkg porcukor
0.5 dl kávé
8-10 dkg durvára reszelt étcsokoládé
1 csapott evőkanál zselatin
Tetejére:

10 dkg porcukor
1 tojás fehérje
½ citrom
1 db ostyakép, a hozzá tartozó hideg tortazselével
4 dl tejszín

Elkészítés:


A sárga, vékony piskótalapot akkora hosszúkás háromszögekre szabtam ki, hogy ki tudjak bélelni vele egy gömbölyű aljú tálat (nálam a fém salátástál volt), és a tetejére is vágtam egy oda illeszkedő, kerek lapot.

A szabást szó szerint értem, túl friss volt a tészta, és késsel nehezebben boldogultam, így egy hirtelen ötlettől indíttatva egy jó éles ollóval kiszabtam a cikkeket.
A torta belsejét, és a kerek lapot megöntöztem a tejjel, amibe 2 evőkanál rumot kevertem, ebből jutott még a barna lapokra is valamennyi.
A tojást a cukorral, kakaóval, kávéval gőz fölött összefőztem, míg egyneművé nem vált, s hagytam hűlni.
A vajat csipetnyi sóval habosra kavartam, hozzáadtam 2 evőkanál rumot, a kihűlt kakaós krémet, a tészta összemorzsolt maradékát, a diót, mazsolát, és robotgéppel krémesre kevertem.
Az üreget megtöltöttem a masszával, ráhelyeztem a lekvárral megkent tetejét, erre még egy húsvágó deszkát is, és kissé lesúlyozva, a hűtőben pihentettem másnapig.

A töltelékből maradt kevés felesleg, meglazítottam valamennyi lekvárral, és a barna lapok egyik oldalát megkentem vele, majd az alsót a megkent oldalával felfelé kapcsos tortaformába helyeztem.
A lap köré ajánlatos hajtogatott alufóliát tenni, nekem műanyag tortakarikám van erre a célra, amit oda lehet illeszteni (Dr.Oetker).

A tejszínes krémhez a keményre vert tejszínhabba kevertem a csokoládét, és a kis lángon, kávéban feloldott, már nem meleg, de még folyós zselatint.
Ebből a krémből kentem egy ujjnyi réteget az alapra, szépen ráhelyeztem óvatosan a kupolatortát, és a többi krémmel teljesen bevontam úgy, hogy fölötte is legyen némi réteg. Rátettem a barna lapot a megkent felével lefelé.
Most lett már akkora, hogy a nagyméretű tortatartó dobozom tetejét nem tudtam teljesen ráborítani.

Tetejére cukormázat simítottam, ehhez a porcukrot jól kikevertem a tojásfehérjével, és a citromlével. Ezt a mázat azért készítettem, mert szilárd felületre kell felvinni a képhez tartozó hideg zselét. Betettem a hűtőbe, hogy dermedjen a torta.





Ezután ment rá a zselé, majd a fotó, és tejszínes díszítés.

Nem lett annyira tökéletes, mint ahogy szerettem volna, kicsit egyenetlen maradt a fotó, talán azért, mert a zselé felét használtam csak el, a másik felét félretettem a következő tortámhoz, és gondoltam, jó lesz így is. Korábban már használtam ilyen tortafotót, akkor az egész zselét rákentem, és szép sima lett a felülete.
A másik pedig az, hogy ezek a hobbi csillagcsőrős díszítők olyan szűk kinyomó zacskóval vannak megáldva, hogy mire beletuszkolja az ember a szép gondosan felvert habot, addigra jó alaposan meg is nyomorodik az egész.
A végeredmény azért elég nagy sikert aratott az ünnepelt és a vendégek körében, jó sok dicséretet zsebelhettem be.