Ennek a nagyon mutatós, ünnepi tortának az eredete Amerikában keresendő, és mivel több nézet is uralkodik az eredetiségét illetően, inkább nem mélyednék el ebben a kérdésben.
A lényeg, hogy valamikor a cukrászok felfigyeltek arra a jelenségre, hogy amikor a kakaópor kémiai reakcióba lép az író savaival, élénk vöröses-barna árnyalatú tésztát fog eredményezni.
Erre még rásegítettek némi ételfestékkel vagy egyéb természetes színezőkkel, mint pl. a céklalé, és ezáltal máris egy gasztronómiai különlegességet alkottak meg „Red Velvet”, azaz Vörös bársony torta néven.
Fehér színű krémmel ajánlatos megtölteni, leginkább így érvényesül a látvány.
A receptet illetően több fajtát találtam, kiválasztottam egyet, amelyről feltételeztem, hogy talán közelíti ez eredetit (igazából nem is tudom, melyik az eredeti változat).
Mivel az ételfestékeket nem annyira kedvelem és normális körülmények között kerülöm őket, amennyire tudom, ezért céklalével próbálkoztam, de sajnos a színe meg sem közelítette a várt eredményt, világos barna lett.
Az eredmény ITT megtekinthető.
Nem szeretnék vitába bocsátkozni azzal az állítással, hogy a kakaó mit művel az író savaival,- nálam semmit. Amerikában biztos még ez is másként működik, hiába, lehet, hogy rossz helyre születtem.
Akkor már az elszántságom is felerősödött, ezért feladtam elveimet, és egy vizes piskótával készítettem el a vörös tésztát ételfestékkel. Biztosra akartam menni, nem volt időm egyéb kísérletekre.
Most mindkét receptet közlöm a békesség kedvéért:
Hozzávalók:
(a kerek forma átmérője 23 cm)
Tészta:
25 dkg liszt
1 evőkanál kakaópor
pici só
30 dkg kristálycukor
12 dkg szoba hőmérsékletű vaj
2 db tojás
2 teáskanál vanília kivonat
2.5 dl író
4 teáskanál folyékony piros ételfesték (nálam céklalé, ami nem festett eléggé)
2 teáskanál ecet
2 teáskanál szódabikarbóna
Krém:
25 dkg tejszínes krémsajt (Mascarpone)
25 dkg egyéb krémsajt/ vagy sűrű tejföl (nálam túró)
3,5 dl tejszín habja
2 teáskanál vanília kivonat
15 dkg porcukor
Elkészítés:
A tésztához a vajat kihabosítjuk, hozzáadjuk a cukrot, a vanília aromát, jól kikeverjük, majd egyenként eldolgozzuk az egész tojásokkal.
A száraz adalékokat összekeverjük.
Az íróban elkeverjük az ételszínező festéket, és a lisztes keverékkel váltakozva hozzáadjuk a vajas krémhez.
Végül a szódabikarbónára öntjük az ecetet, és amíg pezseg, belekeverjük a tésztába.
A forma alját sütőpapírral béleljük ki, és a masszát úgy simítjuk el benne, hogy a forma szélénél egy kissé felhúzzuk az anyagot, mivel a közepe púposodni fog.
A tésztát két lapban sütjük ki, előmelegített, közepes hőfokú, 180 °C-os sütőben kb. 25-30 perc alatt. A sütés utolsó fázisában ellenőrizhetjük tűpróbával.
A kész lapokat 10 percig hagyjuk állni a formában, majd lisztezett felületre borítjuk óvatosan, mert kissé törékeny. Állaga piskóta-szerű, kissé tömörebb a hagyományos piskótánál.
A kihűlt tésztát jobb másnapig hideg helyen tartani, mielőtt mindkét lapot elfeleznénk töltés előtt, vagy pedig mélyhűtőbe tegyük 30-45 percre.
A forma nem baj, ha ettől kisebb, lehet akár 18-20 cm-es, magasabb és könnyebben szeletelhető lapokat kapunk. A vörös tészta akkor mutatós igazán, ha több rétegben van megtöltve fehér krémmel.
A krémhez kikeverjük a túrót és a krémsajtot a cukorral, majd óvatosan beleforgatjuk a tejszín keményre vert habját. Kívülről is ezt a krémet használjuk bevonásra.
A tortát felhasználás előtti napon jobb elkészíteni, hogy összeérjenek az ízek, és a krém is megdermedjen.
Ez a recept itt található többek között, de más helyeken is megtalálható.
Az általam elkészített vizes piskóta elkészítése:
4 tojás
25 dkg porcukor
18 dkg liszt
2 dkg kakaópor
1 csomag (12 g) sütőpor
4 evőkanál forró víz
2 evőkanál ételszínező festék
Elkészítés:
A tojások sárgáit habosra kavarjuk a cukor felével, kanalanként hozzáadjuk a forró vizet, majd az ételszínezéket is.
A sütőporos, kakaóporos lisztet szitálva adjuk hozzá.
A tojások fehérjét felverjük, kisebb adagokban hozzáadjuk a cukor másik felét, és kemény habot készítünk.
A tojásfehérje habját kisebb adagokban beleforgatjuk a piros masszába.
A forma alját sütőpapírral kibéleljük, és két lapban kisütjük a tésztát közepes hőfokon.
Minden más tekintetben az előző leírás szerint járunk el.
A töltelékhez a krémsajtot elkészíthetjük házilag is.
A sütemény nagyon finom lett, és nem utolsó sorban, nagyon mutatós!
Túléltük a színezést, nem fogott a kész tészta, mint ahogy némelyek ezt elképzelik (!!!), és nem volt mellékíze sem.
12 megjegyzés:
Hmm, én is az első verziót készítettem el, nekem nagyon ízlett. Szerintem teljesen olyan, mint a tiéd :) http://habtejszin.blogspot.com/2012/03/red-velvet-azaz-voros-barsony-torta.html
Igen, megnéztem a Tiédet, nagyon jól néz ki! :-)
A tésztája jó lett egyébként nekem is állagra és ízre az első verziójának is, készítettem hozzá másfajta krémet, megettük. De mindenáron a bíborvöröset akartam elérni a színe miatt, ezért inkább sütöttem másik tésztát. :-)
Igen, természetes színezékkel nehéz elérni ezt a szép vöröset, kompromisszumot kell kötni egy kis színezékkel :( :) Nagyon jól sikerült a tiéd :)
Köszönöm szépen! :-)
nagyon szép színe lett! tetszik! :)) ezt a verziót azt hiszem, még nem próbáltam... köszi a receptet!
Köszönöm szépen Kricky!:-)
Miért nem küldtél egy szeletet öreg barátnédnak? Nagyon jól néz ki!
Köszönöm szépen, a Tiéd is jól néz ki! :-)
Amúgy sajnos nem bírta volna ki a krém a hosszú szállítást ebben a napos időben..:-)
Kedves Mariam (és mindenki más)!
Egy fontos megjegyzés az egyik alapanyaghoz!
Az író és a tejsavó nem ugyanaz!!!
Sajnos sok helyen látom így írva :(
Az író a vaj készítés mellékterméke, míg a savó a túróé!Kicsit olyan mintha a túrót vajjal szeretnénk helyettesíteni.
Sziasztok Tortások! :)
Köszönöm a receptet, Isteni lett a torta. Próbaképpen készítettem el, de névnapomra ismét ezt kérte a családom. Meglephetem magamat a tortával. ;)
Kedves " Névtelen "! Mivel kisebb városokban, falvakban nem tudjuk beszerezni az írót, ezért kénytelenek vagyunk mással ( csináldmagad ) valamivel pótolni. Így is fenséges a torta. Vagy véleményed szerint, ha nincs író, akkor ne is készítsünk a családnak ily finomságot, esetleg az írót költővel pótoljuk? :O
Köszönettel és üdvözlettel :
Janika
Hát igen, szerintem is az ember sokszor kénytelen alkalmazkodni a helyi lehetőségekhez, és annak megfelelően próbálja feltalálni magát, amennyire tőle telik. :-)
Az a baj, hogy mindenki azt várja, hogy a vörös bársony tésztája piros legyen, pedig a vörösnek számtalan árnyalata van. Valószínű ez a torta nem a színéről kapta a nevét, hanem arra utalnak vele, hogy olyan különleges, mint a vörös bársony. Amit piskótával készítesz az már nem vörös bársony torta.Az első recept viszont csábító.
Megjegyzés küldése