
Isten éltesse nagyon sokáig, jó egészségben a tengerészeket, akik most ünneplik a születésnapjukat! -, és persze azokat is, akik nem most, hanem az év bármely más napján!
Nálunk ebben a tavaszi időszakban egymást követik a születésnapok, és persze ilyenkor szigorúan házi torta dukál a kedves ünnepeltnek. A tortát az ember lánya megtervezi, majd, ahogyan sikerül, úgy kivitelezi.
Itt-ott vannak ugyan kisebb (?) esztétikai hibák, de hát nem mindenkinek van „cukrászdiplomája”.
A végeredmény pedig mégiscsak a mi kutyánk kölke… Reklamációnak helye nincs, legfeljebb nyelhetjük, mint kacsa a nokedlit…, de szerencsére az ízek összhatása hamar feledteti az esetleges külső hibácskákat.
A soron lévő „áldozat” egy volt tengerészkapitány, aki életének kb. kétharmad részét vízen töltötte. Személyre szabott tortát szerettem volna ajándékozni, valami olyasmit, ami saját ötletem alapján készül, egyedi, alkalmas arra, hogy amatőrként „megalkossam”, és valódi meglepetés legyen.
Tervezgettem egy-két hétig, majd egy-két napig elszuttyogtam rajta, és létrejött a megvalósulás.
Első lépésként kerestem, és találtam egy alkalmas fotót, és egy helyi üzletben készíttettem róla egy ehető, színes ostyaképet, ez lett a torta teteje.
Második lépésként készítettem egy kisméretű, 17 cm átmérőjű, kb. 7 cm magas kupolatortát. Ezt a kis tortát beépítettem egy nagyobb tortába (26 cm átmérőjű). Hát nem mondom, súlya is lett, magassága is, de rendesen.
Tengerésztorta
Hozzávalók:
1 db sárga 5 tojásos piskóta tortalap, gáztepsi méretű
1 db 5 tojásos kakaós, kerek tortalap (két egyforma lapra szelve)
4 evőkanál rum
1 dl tej
1 tojás
15 dkg porcukor
2 evőkanál kakaópor
1 dl kávé (neszkávé)
10 dkg vaj
5 dkg durvára vagdalt, pirított dió
5dkg mazsola
5 dkg lekvár
Krém:
6 dl tejszín (nálam „Hulala” növényi hab)
5 dkg porcukor
0.5 dl kávé
8-10 dkg durvára reszelt étcsokoládé
1 csapott evőkanál zselatin
Tetejére:
10 dkg porcukor
1 tojás fehérje
½ citrom
1 db ostyakép, a hozzá tartozó hideg tortazselével
4 dl tejszín
Elkészítés:
A sárga, vékony piskótalapot akkora hosszúkás háromszögekre szabtam ki, hogy ki tudjak bélelni vele egy gömbölyű aljú tálat (nálam a fém salátástál volt), és a tetejére is vágtam egy oda illeszkedő, kerek lapot.
A szabást szó szerint értem, túl friss volt a tészta, és késsel nehezebben boldogultam, így egy hirtelen ötlettől indíttatva, a jó éles Fiskars ollómmal kiszabtam a cikkeket. Nagyszerűen ment, meg is voltam magammal elégedve, hogy ezt kiadta az agyam, mert ez eddig még nem jutott az eszembe. Na, mondom, vajon egy igazi cukrász vajon mit szólna ilyen módszerekhez? -, lehet, hogy náluk ez már szentségtörésnek számít, ki tudja.
(Fotót is készítettem erről a bélelésről, csak sajnos kissé életlen lett, mert a mobiltelefonnal készült, így azt nem teszem fel, de gondolom, érthető, hogyan csináltam.)
A torta belsejét, és a kerek lapot megöntöztem a tejjel, amibe 2 evőkanál rumot kevertem, ebből jutott még a barna lapokra is valamennyi.
A tojást a cukorral, kakaóval, kávéval gőz fölött összefőztem, míg egyneművé nem vált, s hagytam hűlni.
A vajat csipetnyi sóval habosra kavartam, hozzáadtam 2 evőkanál rumot, a kihűlt kakaós krémet, a tészta összemorzsolt maradékát, a diót, mazsolát, és robotgéppel krémesre kevertem.
Az üreget megtöltöttem a masszával, ráhelyeztem a lekvárral megkent tetejét, erre még egy húsvágó deszkát is, és kissé lesúlyozva, a hűtőben pihentettem másnapig.
A töltelékből maradt kevés felesleg, meglazítottam valamennyi lekvárral, és a barna lapok egyik oldalát megkentem vele, majd az alsót a megkent oldalával felfelé kapcsos tortaformába helyeztem.
A lap köré ajánlatos hajtogatott alufóliát tenni, nekem műanyag tortakarikám van erre a célra, amit oda lehet illeszteni (Dr.Oetker).
A tejszínes krémhez a keményre vert tejszínhabba kevertem a csokoládét, és a kis lángon, kávéban feloldott, már nem meleg, de még folyós zselatint.
Ebből a krémből kentem egy ujjnyi réteget az alapra, szépen ráhelyeztem óvatosan a kupolatortát, és a többi krémmel teljesen bevontam úgy, hogy fölötte is legyen némi réteg. Rátettem a barna lapot a megkent felével lefelé.
Most lett már akkora, hogy a nagyméretű tortatartó dobozom tetejét nem tudtam teljesen ráborítani.
Tetejére cukormázat simítottam, ehhez a porcukrot jól kikevertem a tojásfehérjével, és a citromlével. Ezt a mázat azért készítettem, mert szilárd felületre kell felvinni a képhez tartozó hideg zselét. Betettem a hűtőbe, hogy dermedjen a torta.

Ezután ment rá a zselé, majd a fotó, és tejszínes díszítés.
Nem lett annyira tökéletes, mint ahogy szerettem volna, kicsit egyenetlen maradt a fotó, talán azért, mert a zselé felét használtam csak el, a másik felét félretettem a következő tortámhoz, s gondoltam, jó lesz így is. Korábban már használtam ilyen tortafotót, akkor az egész zselét rákentem, és szép sima lett a felülete.
A másik pedig az, hogy ezek a hobbi csillagcsőrős díszítők olyan szűk kinyomó zacskóval vannak megáldva, hogy mire beletuszkolja az ember a szép gondosan felvert habot, addigra jó alaposan meg is gyapálódik az egész.
A végeredmény azért elég nagy sikert aratott az ünnepelt és a vendégek körében, jó sok dicséretet zsebelhettem be.
Már csak a torta elnevezése maradt hátra, a „Tengerésztorta” címet Ildikó találta ki, és Zsuzsa, Csaba, Zsiga, és a Kapitány Úr jóváhagyta, miután a kóstolóval egybekötött minőség-ellenőrzés is lezajlott.
