2008. április 28., hétfő

Tengerésztorta




A torta azért lett tengerész-torta, mert olyan személynek készült ajándékba, aki életének nagy részét a tengeren töltette.
Első lépésként kerestem és találtam egy alkalmas fotót, és készíttettem róla egy ehető, színes ostyaképet, ez lett a torta teteje.
Második lépésként készítettem egy kisméretű, 17 cm átmérőjű, kb. 7 cm magas kupolatortát. Ezt a kis tortát beépítettem egy nagyobb tortába (26 cm átmérőjű). Hát nem mondom, súlya is lett, magassága is, de rendesen.

Hozzávalók:

1 db sárga 5 tojásos piskóta tortalap, gáztepsi méretű
1 db 5 tojásos kakaós, kerek tortalap 26 cm átmérőjű (két egyforma lapra szelve)

4 evőkanál rum
1 dl tej
1 tojás
15 dkg porcukor
2 evőkanál kakaópor
1 dl kávé (neszkávé)
10 dkg vaj
5 dkg durvára vagdalt, pirított dió
5dkg mazsola
5 dkg lekvár

Krém:

6 dl tejszín (nálam „Hulala” növényi hab)
5 dkg porcukor
0.5 dl kávé
8-10 dkg durvára reszelt étcsokoládé
1 csapott evőkanál zselatin
Tetejére:

10 dkg porcukor
1 tojás fehérje
½ citrom
1 db ostyakép, a hozzá tartozó hideg tortazselével
4 dl tejszín

Elkészítés:


A sárga, vékony piskótalapot akkora hosszúkás háromszögekre szabtam ki, hogy ki tudjak bélelni vele egy gömbölyű aljú tálat (nálam a fém salátástál volt), és a tetejére is vágtam egy oda illeszkedő, kerek lapot.

A szabást szó szerint értem, túl friss volt a tészta, és késsel nehezebben boldogultam, így egy hirtelen ötlettől indíttatva egy jó éles ollóval kiszabtam a cikkeket.
A torta belsejét, és a kerek lapot megöntöztem a tejjel, amibe 2 evőkanál rumot kevertem, ebből jutott még a barna lapokra is valamennyi.
A tojást a cukorral, kakaóval, kávéval gőz fölött összefőztem, míg egyneművé nem vált, s hagytam hűlni.
A vajat csipetnyi sóval habosra kavartam, hozzáadtam 2 evőkanál rumot, a kihűlt kakaós krémet, a tészta összemorzsolt maradékát, a diót, mazsolát, és robotgéppel krémesre kevertem.
Az üreget megtöltöttem a masszával, ráhelyeztem a lekvárral megkent tetejét, erre még egy húsvágó deszkát is, és kissé lesúlyozva, a hűtőben pihentettem másnapig.

A töltelékből maradt kevés felesleg, meglazítottam valamennyi lekvárral, és a barna lapok egyik oldalát megkentem vele, majd az alsót a megkent oldalával felfelé kapcsos tortaformába helyeztem.
A lap köré ajánlatos hajtogatott alufóliát tenni, nekem műanyag tortakarikám van erre a célra, amit oda lehet illeszteni (Dr.Oetker).

A tejszínes krémhez a keményre vert tejszínhabba kevertem a csokoládét, és a kis lángon, kávéban feloldott, már nem meleg, de még folyós zselatint.
Ebből a krémből kentem egy ujjnyi réteget az alapra, szépen ráhelyeztem óvatosan a kupolatortát, és a többi krémmel teljesen bevontam úgy, hogy fölötte is legyen némi réteg. Rátettem a barna lapot a megkent felével lefelé.
Most lett már akkora, hogy a nagyméretű tortatartó dobozom tetejét nem tudtam teljesen ráborítani.

Tetejére cukormázat simítottam, ehhez a porcukrot jól kikevertem a tojásfehérjével, és a citromlével. Ezt a mázat azért készítettem, mert szilárd felületre kell felvinni a képhez tartozó hideg zselét. Betettem a hűtőbe, hogy dermedjen a torta.





Ezután ment rá a zselé, majd a fotó, és tejszínes díszítés.

Nem lett annyira tökéletes, mint ahogy szerettem volna, kicsit egyenetlen maradt a fotó, talán azért, mert a zselé felét használtam csak el, a másik felét félretettem a következő tortámhoz, és gondoltam, jó lesz így is. Korábban már használtam ilyen tortafotót, akkor az egész zselét rákentem, és szép sima lett a felülete.
A másik pedig az, hogy ezek a hobbi csillagcsőrős díszítők olyan szűk kinyomó zacskóval vannak megáldva, hogy mire beletuszkolja az ember a szép gondosan felvert habot, addigra jó alaposan meg is nyomorodik az egész.
A végeredmény azért elég nagy sikert aratott az ünnepelt és a vendégek körében, jó sok dicséretet zsebelhettem be.


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Fantasztikus! Jó volna, ha "elvitelre" is készítenél tortát. Én szivesen elvinném.......
Sziszi

Receptgyűjtő írta...

Szia, Sziszi!
Köszönöm szépen, nagyon igyekeztem!
Másnak nem nagyon mernék vállani, mert olyan lelkiismereti kérdést csinálok minden apró mozzanatból (ha másról van szó), hogy az már szerintem is túlzás, ráadásul az ilyesmi egy cukrász szemével nézve biztos kontármunka.
De hát nekünk a hazai mégiscsak hazai...
Üdv: Marica